Összesen 3 találat.
Egy előző bejegyzésben az NSA megfigyelési képességeiről írtam, és most ehhez kapcsolódóan szeretném kissé árnyalni a képet a problémakör EU-s, hazai és gazdasági szereplőinek tevékenységének bemutatásával. Ugyanis ezeket a szereplőket nem tekinthetjük a nagytestvér mellett elhanyagolható méretűnek, csak kevesebbet hallunk róluk, mert sajnos keveset is tudunk a pontos működésükről.
Tehát, hazai pályán mi is a helyzet? Az EU bevezettette a Data Retention direktívát (DRD), aminek köszönhetően a tagállamok többségében kötelező a legtöbb digitális kommunikációs forma automatikus "lehallgatása" (pl. vezetékes- és mobiltelefon, email), hazánkban 2009-ben vezették be. Még van pár ellenálló állam, akik várnak a bevezetéssel, mint Ciprus vagy Németország, de ez nem jelenti, hogy ezekben az államokban egyáltalán nincs online megfigyelés, hanem csak annyit, hogy ez más keretek között zajlik.
Mivel a DRD csupán ajánlás, így alul nem, de túlteljesíteni lehet: például előírja, hogy az email küldésnél a küldő-fogadó párost és a tárgy sort eltárolják, de a törzs részt nem. Azonban a túlbuzgóság megengedett, ezt is eltárolhatják. Sajnos nem láttam még olyan dokumentumot, cikket, ami a hazai helyzetet mutatná be, hogy az egyes szolgáltatók pontosan mit "hallgatnak le", és hogyan tárolják az adatokat (például mennyire nehéz illetékteleneknek hozzáférniük). Még 2008-ban a CEU-n volt egy nemzetközi workshop, ahol egy csehországi szakember szerint az egyik internet szolgáltató önszorgalomból a web böngészésről is tárol információkat (mert nem a direktíva része). A hazai érintett cégek vélhetően a "nép haragjától" tartva inkább nem nyilatkoznak maguktól.
Amiről egyik nagytestvér kapcsán sem esik szó, mégis témába vág: az a gazdasági célú megfigyelés. Ebbe az internethasználók szokásainak, ízlésének, anyagi helyzetének felmérése tartozik bele, amelynek a célja lehet a személyre szabott reklámok megjelenítése, döntések és lehetőségek befolyásolása, vagy akár a dinamikus árazás, amikor a látogató zsebéhez/érdeklődéséhez szabják az árakat (ez utóbbi az EU-ban mondjuk tilos). Mindebben óriási üzlet van, becslések szerint az online hirdetési iparág tavaly 37 mrd. USD bevételt könyvelhetett el (pedig ez csak egy ágazata a problémának), így ezen megfigyelési típus hátulütőit könnyebben érzékelhetik az áltagos web-használók is.
Amerikai kutatók úgy becsülik, hogy bizonyos megfigyelők az emberek online tevékenységének több, mint 20%-át is látják – a felmérések egyértelműen erre utalnak, ugyanis a top weboldalak ijesztő mértékben be vannak "poloskázva". A kutatók az Alexa top 500-ban 524 különböző megfigyelőt azonosítottak, és összesen 7264 poloskát találtak. Más kutatások pedig a közösségi gombok elterjedtségét 35%-ra teszik a top 10 000 oldal között: ugyanis a Like, Tweet, +1 gombok éppúgy poloskaként működnek, mint a rejtett társaik.
Elég sok információ derült ki a PRISM ügy kapcsán már csütörtökig, és akkor gondoltam, hogy írok egy – kissé spekulatív – bejegyzést arról, hogy mire lehet képes az NSA, illetve mit lehet a megfigyelés ellen tenni. Mire elkészült volna, újabb információk kavarták fel a web vizét, jóval kevesebb spekulációra adva lehetőséget: már tudjuk, hogy az NSA bizonyos titkosított forgalmakat/üzeneteket is képes elemezni, megfigyelni. Szerencsére nem arról van szó, hogy feltörték volna a kriptográfia alapjául szolgáló algoritmusokat, hanem gondoskodtak róla, hogy a lehető legtöbb implementációban és szolgáltatónál legyenek kiskapuk, amikor "be szeretnének kukucskálni".
Korábban is lehetett sejteni, hogy a szuperszámítógépek ("adversary is capable of a trillion guesses per second") és az órási szakértői tudás ellenére sem képesek mindenütt permanens megfigyelést végrehajtani (bár behatolni valószínűleg igen, csak ezek a célzott támadások elég körülményesek, rizikósak és túl sokba kerülnek a tömeges alkalmazáshoz).
Ezért az NSA a könnyebb utat választotta: megegyezett a nagyobb cégekkel, hogy biztosítsanak a megfigyeléshez felületet, illetve telekommunikációs szolgáltatókkal is keresték a partneri kapcsolatot, szoftver készítő cégeknél pedig kiskapukat építtetek a termékekbe. Ez utóbbi ráadásul nem is rizikós: zárt kódú szoftvereknél a lebukás esélye minimális, és ha meg is történne, úgy intézték, hogy hibaként lehessen elmaszatolni a felfedezett gyengeséget (pl. protokoll változóinak befolyásolása, rossz véletlengenerátorok).
Ezt támasztja alá a Silent Circle nevű cég biztonságos email szolgáltatásának hirtelen leállítása. A cég mielőtt megkereshették volna őket a kormánytól (a botrány kezdete óta közel 400%-os növekedésük volt), inkább leállították a szolgáltatást és az adatokat törölték. Ugyanis ez esetben kénytelenek voltak belelátni a levelezésbe a protokoll nyíltsága miatt, míg más szolgáltatásaiknál end-to-end titkosítást alkalmaznak.
Emellett voltak törvényi törekvések a "lefedettség" növelésére (illetve szakmai is, ld. a 2013-as célkitűzéseket), erre utal az is, hogy törvényileg szerették volna az USA-ban is jelenlévő cégeket kötelezni a lehallgathatóságra, amit ha egy cég elmulasztana, napi 25 000 USD lenne a büntetése. Ez a törvény egyféle catch-all-ként működne: külön pénzkiadás nélkül be tudnánk poloskázni a fennmaradó cégeket, hiszen mindenki automatikusan partnerré válna (csak szemben a PRISM résztvevőkkel, ezek a cégek mindezt ellenjavadalmazás nélkül tennék, így olcsóbb az államnak).
Mit lehet tenni? A nyílt forráskódú kriptográfiai és PET technológiák kevésbé vannak kiszolgáltatva manipulációnak és nagy mennyiségben ezt nem tudja az NSA sem lehallgatni, így ilyen eszközöket érdemes használni. A következőket ajánljuk (egyeseket Bruce Schneier is használ és ajánl): KeePass, TrueCrypt, Thunderbird + Enigmail + GnuPGP vagy GPG, Tails, OTR, BleachBit. És persze nem érdemes gmail-es címet használni. :-)
Akit érdekel a téma, tudom ajánlani Bruce Schneier útmutatóját az online privátszféra megerősítéséhez. Ez a cikk nem csupán végigveszi az előzményeket (linkekkel) és bemutatja a fennálló helyzetet, hanem konkrét javaslatokat is tartalmaz, illetve a végén Bruce említ néhány PET-jellegű szoftvert, amit ő is használ, mióta a botrány tart (némi átfedésben a fentebbi listával). A theguardian ezen kívül még további érdekes cikkeket is közölt, amit érdemes elolvasni.
UPDATE (2013-09-10 13:35): mivel a TrueCrypt-et azért éri némi – akár óvatosságra intő – kritika, alternatívaként érdemes körbenézni a további lehetőségek között.
Az utóbbi időben a PRISM körüli balhéról megjelent cikkek mellett Bruce Schneier érdekes kérdéseket vetett fel a téma kapcsán. Ugyan adatvédelem szempontjából az EU tekinthető világviszonylatban vezető hatalomnak, de ez összefügg a szabad internettel, ami viszont inkább az USA területe: azonban ha ez hazai pályán sem létezik, akkor hogyan tudnák ezt az értéket hitelesen képviselni? A kormányzati megfigyeléssel kapcsolatban azt írja, hogy ennek kialakulásának a lehetőségét a kényelemért eladott privátszféra alapozta meg. Ezzel nehéz vitatkozni: a kényelmes, bárhol elérhető és ingyenes szolgáltatások árát a privátszféra eladásával váltják meg sokan, az így kialakult lehetőséggel pedig csak "élt" a kormányzat, és a cégek által elérhető információkhoz kért titkos hozzáférést.
Más aspektusból szemlélve feltehetnénk úgy is a kérdést, hogy az vajon miért nem zavart senkit, hogy üzleti okokból ez a megfigyelés már régóta zajlik?
Érdekes cikk jelent meg az IT café-n a BitCoinról. Ma Magyarországon olyan folyamatok zajlanak, amelyek a pénzügyek nagyobb kontrolljához vezetnek, és az "offline" világban használhatos készpénzt a háttérbe szorítják. Ezzel együtt az anonim fizetési lehetőséget is, ami alapvetően egy jó dolog (például adakozáshoz) – így a jövőben nagyobb teret nyerhetenk az efféle pénzek, pénzügyi rendszerek. [Érdeklődőknek: az eredeti BitCoin leírás itt elérhető.]
A Google Glass felépítéséről készített egy fényképest leírást az EFF. Ahogy korábban mi is írtunk róla, a probléma nem magával a készülékkel van, hanem a köré kiépült infrastruktúrával és szolgáltatásokkal, illetve a benne rejlő potenciállal.
A Facebook Social Graph használata betekintést adhat egy kicsit abba, amire a Facebook eddig is már képes volt. Ennek segítségével például lekérdezhetjük, hogy milyen éttermet kedvelnek a barátaink, kik laknak egy adott helyszín közelében, hol jártak ismerőseink, stb. Ezt látva már könnyebb lehet elképzelni, hogy hogyan egészíthetik ki célzott hirdetések alkalmazásánál valakinek a profilját a barátai preferenciái alapján.