Összesen 5 találat.
A Google+ és Clique után újabb privátszféra-barát identitásmenedzsmentet alkalmazó közösségi oldal jelent meg, a Hmmm, ami hasonlóan a Clique-hez, már a közösségi profil részidentitásokra bontását is engedélyezi. Azonban a Google+-hoz hasonlóan a Hmmm is kifejezetten az információmegosztára fókuszál, és felületén keresztül így célzottan lehetséges az élet eseményeit a nagyvilág elé tárni.
A fejlesztők videója a tovább után!
Bár a Google+ kétségkívül a legismertebb közösségi oldal, ami támogatja a privátszféra-barát adatmegosztást a kapcsolatainkkal, tavaly nyári indulásával nem ez volt az első, ráadásul az itt kínált megoldás, az ún. körök (Circles) nem is tekinthető teljes megvalósításnak. Ugyanis ez csak a megosztott tartalmak körök szerinti kiküldését teszi lehetővé, de más dolgokat, például a profilinformációkat nem lehetséges eszerint beállítani – pedig már kiderült, hogy a való életben ezt így csináljuk.
Így adódott, hogy mind időben, mind e funkció tekintetében megelőzi "vetélytársát" a Clique nevű közösségi platform. A Clique a PrimeLife nevű projekt (PRIME utódprojekt) keretében készült, nyílt forráskódú szoftver, így bárki letöltheti, kipróbálhatja, hiszen az Elgg egy módosított változatáról van szó. A Clique esetében a kapcsolatokat ún. gyűjteményekbe (Collections) csoportosíthatjuk, ahol a különféle tartalmak, és profilinformációk ennek megfelelően adhatóak meg. A platformhoz egy bemutató videó is készült, és egy online teszt változatban bárki kipróbálhatja.
A dolog érdekessége túlmutat azon, hogy egy okostelefonban lehetőség nyílt szeparálni még az üzleti és privát adatokat is, és inkább abban áll, hogy egyre többen ismerik fel tudományos és üzleti körökben, hogy az emberi kapcsolatok nem egysíkúak, inkább több – esetenként egymást átfedő – csoportból állnak. Reméljük, hogy a webes technológiákban, közösségi hálózatokban is megjelennek majd az efféle identitás-, adat-, és interakció szeparációt lehetővé tevő funkciók.
Az új Windows Live Messengerben egy érdekes funkciót fedezhetünk fel: csoportokra és felhasználókra bontott rejtőzködési módot. Így lehetségessé válik, hogy munkaidőben elrejtőzzünk a barátaink elől, míg a főnökünk és a kollégák elérhetnek minket – csak más csoportba kell egyszerűen helyeznünk őket. Ez lényegében egy a Role-Based Privacy modelljébe illeszkedő funkció. Bár ez a modell nem csak ezt tenné lehetővé, hanem akár azt is, hogy más információt osszunk meg magunkról az egyes csoportok felé, vagy egészen más fiókkal jelentkezzünk be feléjük. (Ennek a módszernek a csevegőszolgáltatásokban való alkalmazásával foglalkozik az Egy ideális anonim csevegő szolgáltatás konstrukciója c. TDK dolgozat, amit ez úton is ajánlunk Olvasóink figyelmébe.)
A szerep-alapú privátszféra védelem (Role-Based Privacy) vagy az ún. részleges identitás technika (Partial Identities) azon az egyszerű elven alapul, hogy a hétköznapi életben is más és más szerepbe bújunk az adott szituációtól, vagy épp a kommunikációs partnertől függően. Azaz például a bankunk és az orvosunk felé más és más információkatt osztunk meg, kínosan ügyelve rá, nehogy ezek összeköthetőek legyenek valamelyik félnek a kezében. Ezeket a szerepeket identitásoknak is nevezhetjük, amelyeknél néha elvárjuk, hogy az információk átfedjék egymást, vagy akár hogy az identitások ellentmondóak, összeköthetetlenek legyenek. Az információk ilyen jellegű kezelését identitásmenedzsmenttel szoktuk megoldani, amelyben a profilokat hierarchiába tömörítjük az áttekinthetőség kedvéért. (Ennek a módszernek az egyik lehetséges alkalmazását mutatja be az Egy ideális anonim csevegő szolgáltatás konstrukciója c. tanulmányunk.)