A politikusok terrortámadások után előszeretettel hajtogatják, hogy a tömeges megfigyelés kiterjesztésére, illetve a titkosítás és privátszféra-erősítő technológiák visszaszorítására van szükség. Számos kritika éri ezeket a politikai célkitűzéseket. Vajon ha csupán engedjük, hogy a megfigyelés még kiterjedtebb legyen, akkor az hatékonyabb lesz? Snowden szerint nem, de elvi módon is könnyen belátható, hogy a tömeges megfigyelés nagyon alacsony hatásfokú eszköze lehet csupán a terrorelhárításnak, mégpedig a false-positive paradox-nak köszönhetően.
Egyszerűen arról van szó, hogy mivel nagyon kevés a potenciális veszélyforrás a társadalom méretéhez képest, ezért még a legprofibb szűrési mechanizmusok mellett is túl sokan fognak tévedésből fennakadni a rendszerben. Tegyük fel, hogy a rendőrség nagyon hatékonyan szűr, a tömeges megfigyelésre szakosodott alkalmazásuk a terroristákat az esetek 99%-ban kapja el, és ha nem terroristákról van szó, csupán 0,5%-ban téved. Ha a rendőrség rendszere 1 millió embert figyel meg, ahol van 100 terrorista, akkor ez azt jelenti, hogy 5099 embert kell utólagosan kézzel átvilágítani, további megfigyelés alá helyezni és kiszűrni.
Ez még mindig érezhetően nagy szám, pedig a feltételezett rendszerről ideális paramétereket feltételeztünk. Mindamellett sokszor hallhatjuk azt is, hogy az érintett szervek sokszor emberi erőforrás hiányban szenvednek...
Összesen 0 hozzászólás látható.
Nincsenek hozzászólások.
Bárki hozzászólhat, nem regisztrált beküldő esetén egyik adat megadása sem kötelező - a hozzászólás akár névtelen is lehet.